„Mindennek megvan az ideje”

Egy komment hangzott így, amit nemrégiben olvastam az egyik közösségi média felületen egy, a kommentelő szerint kései gyermekáldás (a gyermeket váró hölgy elmúlt 40 éves) kapcsán.

Mivel korábban magam is hadilábon álltam az idővel, az idő múlásával és néha még most is mondom, hogy már lekéstem az adott dologról….. vagy már elment a hajó……, megérintett a téma.

Mindennek megvan az ideje, ez így is van. De vannak olyan helyzetek, amik nem csak rajtunk múlnak, amiknek a megvalósulásához egy másik ember kell, vagy egy másik, tőlünk független körülmény. A gyermekáldás mondjuk pont ilyen.

Mindennek megvan az ideje. Ki mondja meg, hogy mikor, minek van itt az ideje? Ki dönti ezt el? Hányszor lehet próbálkozni? Meddig lehet várni valamire? Meddig érdemes várni? Érdemes-e egyáltalán? Sokan adják fel az álmaikat és mondanak le azok megvalósításáról, mert azt gondolják késő, vagy valaki elhiteti ezt velük.

Természetesen vannak reális, racionális érvek, ilyen például, ha betegség akadályoz bennünket. De sokan jóval kisebb okokra hivatkozva sem indulnak el egy örömtelibb élet felé. Már öreg vagyok hozzá, már nincs idő új szakmát/hivatást választani. Most váltsak, korábban kellett volna. Most nem aktuális, hogy magammal foglalkozzak, a család előbbre való. Előbb a gyerekek legyenek idősebbek és majd talán akkor…… Számtalan kifogás. Közben pedig tényleg halad az idő, évek, évtizedek mennek el így és az életünk végén valóban késő lesz.

Nem véletlenül tartja a mondás, a legjobb pillanat a cselekvésre mindig MOST van.

Neked mi a véleményed, te hogyan éled az életed? Kifogásokat keresel, vagy cselekszel? Ha megérintett a téma és úgy érzed jó lenne beszélni róla, az elérhetőségeimen elérsz.

Oszd meg kérlek, ha tetszett: